A koronavírus okozta gazdasági nehézségekre sok munkáltató első reakciója a munkavállalók fizetés nélküli szabadságolása volt. Ez mindkét fél számára előnyös lehet, hiszen a munkáltató nem veszíti el képzett munkaerejét, utóbbi pedig, amint lehet, újra munkába tud állni megszokott helyén. A fizetés nélküli szabadság azonban sok hátránnyal is jár, így alapos megfontolást igényel, érdemes-e élni vele.
A munkaviszony megszüntetését és az elszámolást követően a felek általában nem hallanak többet a másik felől. Akkor viszont, ha a munkaviszony megszüntetésére jogellenesen került sor, bírósághoz fordulás esetén még hosszú ideig jelentenek problémát a másiknak.
Az otthoni munkavégzéshez szükséges elektronikus eszközökkel kapcsolatban fontos kérdés, ki köteles biztosítani ezeket, és az is például, hogy a munkavállaló mikor jogosult eme eszközöket a munkavégzéstől eltérő, azaz magáncélra használni.
Mielőtt bírósághoz fordulnánk érdemes megismernünk, hogy az egyes jogszabálysértésekre meddig hivatkozhatunk és kiszámítani, hogy mely követeléseink évültek el.
Az osztott napi munkaidő nem túl gyakori, bizonyos munkakörökben viszont nagyon hasznos lehetőség. Lényege, hogy a munkáltató a napi munkaidőt két részletben határozza meg, osztja be az adott napra a munkavállaló számára. A munkaidő beosztása fő szabály szerint a munkáltató jogosultsága, osztott napi munkaidő alkalmazásáról azonban a munkáltató nem dönthet egyoldalúan, tekintettel annak a munkavállalóra nézve jelentős hátrányaira.
Sokszor előfordul, hogy a munkáltató számára az év végén derül csak ki, hogy dolgozójának akár több nap szabadsága van még az adott évre, mint ahány munkanap. Főszabály szerint a szabadságot az esedékesség évében kell kiadni, ám a munka törvénykönyve ad néhány lehetőséget az eltérésre, azaz a szabadság egy részének átvitelére a következő évre. E lehetőségek kihasználásával a munkáltató el tudja kerülni a szabadság ki nem adásával járó jogellenesség negatív következményeit.
Hol húzódik a véleménynyilvánítási szabadság határa a munkaviszonyban? Honnan beszélhetünk a jó hírnév vagy a munkáltató jogos gazdasági, szervezeti érdekeinek megsértéséről?
A munkáltató felmondását köteles megindokolni, az indok pedig a munkavállaló magatartásával vagy képességével, illetőleg a munkáltató működésével összefüggő ok lehet. A minőségi csere a felmondásokban gyakran használt, a munkáltató működésével összefüggő indok, amely azonban kapcsolatban áll a munkavállaló jellemzőivel is.
A munkáltató sok esetben érezheti úgy, hogy nincs megfelelő eszköz a kezében ahhoz, hogy kötelezettségszegő, kifogásolható magatartású munkavállalóját megfegyelmezze. A munka törvénykönyve azonban biztosít a fegyelmezésre néhány lehetőséget, így érdemes ezeket számba venni.
Mit tehet a munkavállaló, ha munkakörének megszüntetése miatt mondtak fel neki, de később a munkaadója ugyanerre a munkakörre adott fel álláshirdetést? Jogszerűen járt-e el a munkáltató?
